2017 tavaszának elején járunk. Egy sármos fiatalember és bájos barátnője korán reggel elindulnak egy ismeretlen városban, hogy a tökéletes reggelivel kezdjék a napjukat...

Több ízben is kihívás volt számukra, mivel ez a település nem más volt, mint Eger városa. Főhőseink viszont az Alföld síkságjáról érekeztek, ahol már az utcán sorakozó fák gyökerei által felpúposodott aszfalt is hatalmas dombnak számít, nem hogy a település lejtői és emelkedői. Ezen a hepe-hupás úton való keresgélést tovább nehezítette, hogy nemzeti ünnepünkön, március 15-én kerestek nyitva álló vendéglátó egységet.

Nos a sármos fiatal ember nem más volt, mint jó magam, a bájos barátnő, pedig az én csodálatos kedvesem. Ahogy keresgélve az utcákat róttuk, Orsinak messziről szemet szúrt, egy kis üzlet az út mentén, ahol mintha valami mozgást látott volna. Nem tétlenkedtünk sokáig, lévén, hogy eléggé megéheztünk a nagy kutatásban, elindultunk a kisbolt felé. Ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy mellette van egy kávézó, de nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget, viszont abban megegyeztünk, hogy beugrunk egy fekete italra, legalább a szállásig lesz energiánk visszamenni.

Ám jött a nagy meglepetés... Ahogy beléptünk a kávézóba, hirtelen megnyugvás és öröm érzése szaladt végig rajtunk. A fehérre festett falak, a barna gerendák, a friss kávé illata és a háttérben szóló andalító zene egyszerűen a nyugalom szigete lett számunkra. Mindezt tovább tetézte, egy vidám mosoly kíséretében felék irányzott csilingelő köszöntés. 

Mikor ránéztem a kínálatra, már tudtam, hogy mit fogok kérni a kávém mellé. Igen, nem csak kávét lehetett kérni, hanem reggelit is, különböző péksüteményeket, süteményeket és finomabbnál finomabb falatokat. Nos az én választásom a vajas croissant lett, amit Orsi is serényen követett. A kedves hölgy, aki felvette a rendelésünket, javasolta, hogy fáradjunk az emeletre, mivel ott több hely van és kényelmesen meg tudunk reggelizni.

Ahogy felértünk az emeletre csak ámultunk és bámultunk. Nagyon eltalálták a vintage stílust, ráadásul külön volt játszó sarok a gyerekeknek, és egy könyves polc az olvasni vágyóknak. Éppen, hogy helyet foglaltunk, egy energikus fiatalember szaladt fel a lépcsőn, kezében a nagymamáknál fellelhető old-school tányérral rajta a friss és meleg croissant-nal, mellette egy kis csuporban vaj és mennyei lekvár.

Néhány percen belül a kávénk is megérkezett. A meglepő az volt számomra, hogy nem a megszokott tálcákat használják, mint a legtöbb vendéglátós helyen, hanem régi könyveket. Lehet, hogy csak számomra ennyire meglepő, de mégis ez a kis nüansznyi különbség hatalmas plusz érzést adott nekünk.

(Zárójelesen megjegyzem, hogy itt merült fel a MustGO! ötlete először, és ennek a reggelinek köszönhetően tudjátok most ezt a blogot olvasni ;)

A nagyszerű reggeli és kávé után lementünk a pulthoz fizetni, és eközben beszédbe elegyedtünk a korábban említett csilingelő köszöntés tulajdonosával és az energikus fiatalemberrel. Kiderült, hogy az utóbbi Péternek hívják és hogy 2015 nyarán indították ezt a kávézót. Ahogy beszélgettünk teljesen átragasztotta ránk a kávé iránti lelkesedését, a jó kedvét és olyan energia bombaként hatott ránk, hogy a kávé eltörpülhetett mellette.

Most azt gondolhatod kedves olvasó, hogy ez a hely az idilli, romantikus reggelik és randevúk tökéletes otthona. Részben igazad is van, másrészről, amíg beszélgetttem Péterrel nagyon sok féle ember megfordult a kávézóban: fiatal, öreg, apuka a fiával, üzleti megbeszélések folytak, egy valami mindenkiben közös volt. Mégpedig az, hogy mindenkinek személyesen köszönt Péter, és egy pár jó szót is szólt hozzájuk.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon megérte betérnünk ebbe a kis vendéglátó egységbe. Életünk egy meghatározó reggelijét költöttük el itt. Minden olvasómnak bátran merem ajánlani, aki Egerben jár, feltétlenül nézzen be!

És a végére még néhány adat:

A hely neve: Kis sziget kávézó és bár

Címe: 3300 Eger, Kertész utca 70. (Kertész út - Hadnagy út sarok)